A náci koncentrációs táborok mély sebhelyet hagytak az emberiség történetében, amely még mindig sok időt igényel a begyógyuláshoz. Buchenwald, Dachau, Auschwitz és más koncentrációs táborok borzalmas halált jelentettek számtalan ember számára.
A legtöbben nem is tudták, hová vezetik őket. Nem sejtették, hogy elítélték őket. A nácik azt mondták, hogy egyszerűen deportálják őket. Nem vihettek magukkal semmit. A nácik alaposan átkutatták mindenkit. Amit csak találtak, azt azonnal elkobozták. Az emberek ezért próbálták a lehető legbiztonságosabb módon elrejteni legértékesebb dolgaikat. Az emberek reménykedtek abban, hogy egyszer majd szabadok lesznek.
A koncentrációs táborokban sok elhunyt fogolyhoz tartozó tárgy maradt a helyszínen. Ezek a tárgyak ma már múzeumi darabokká váltak. Azonban még ma is ezek a tárgyak arra késztetnek bennünket, hogy gondolkodjunk és sírjunk a megkínzott milliók életéről.
Több mint hetven éve egy nő aranygyűrűje és lánca egy fémcsésze rejtett aljában maradt. A felfedezést véletlenül tették. Az évek során a csésze alja szétesett. Amikor az egyik múzeumi dolgozó a kezébe vette a csészét, észrevette, hogy dupla alja van. Így tárult fel az ember tragédiája, amely hosszú ideig rejtve volt az emberek szeme elől.
Minden valószínűség szerint a csésze az egyik «haláltábor» foglyáé volt, aki soha nem jött ki élve az auschwitz-i barakkokból. Oly ügyesen rejtette el az értékes tárgyakat, hogy a nácik még csak nem is gondoltak arra, hogy a csészének titka lehet.
